Valamikor két pásztor, apa és fia, juhokat legeltettek a Büdöshegy aljában. Ezt a hegyet azért nevezték büdösnek, mert itt rossz szaga volt a levegőnek. Az apa lehetett vagy hatvan-hetven esztendős, míg a fia alig múlt húsz éves. Az az erős, derék, fiatal legény nem győzött eleget csodálkozni édesapján, midőn a hajnal ébredésekor állandóan csak arról panaszkodott, hogy hol itt fáj, hol ott fáj. Egyik ősszel, a szokottnál korábban lehavazott, de a pásztorok szebb időt remélve behajtották juhaikat a fák közé, hogy ott, a még megmaradt füvön húzzák ki az idő jobbra fordulásáig.